KreatEve

Eve creates…

Archive for the category “Mindennapi ÉletM”

Csak egy kép

image_1361269591311936

Forgó-kés és bőrvarrótű…szépségeim, amelyek az alkotás elkezdésére várnak 🙂

Reklámok

Beango nyereménylánc

Nem vagyok olyannyira megszállott, hogy a híres-neves közösségi oldalon bármilyen nyereményjátékot “lájkoljak és megosszak” de van olyat, amit igenis érdemesnek tartok rá. Nem szeretem annyira, ha felszólítanak ilyen dolgokra, inkább kihagyom. Habár én is szoktam indulni ilyen-olyan nyereményjátékokon, de nyomatékosítom, hogy csak akkor nyomják meg a “tetszik gombot” ha tényleg tetszem. Ha még nem kapok annyi elismerést, nem baj, mert a kevés is értékelendő, hogy egyáltalán vevők rám az emberek, így fogom fel. Örülök neki. Nem akarok én lenni az a bizonyos disznótor.
Beango-t viszont szeretem. Még az egyik kereskedelmi csatorna Divatkreátor 2 c. műsorában tűnt fel és tetszett a stílusa és az általa alkotott ruhák is. Nemrégiben játékot hirdetett. Gondoltam miért ne? Lájkol, megoszt. Ennyi. Aztán, hogy őszinte legyek nem is nagyon gondoltam rá. Tetszettek a nyakláncok, amikből a nyertes választhat, de nem sok reményt fűztem hozzá, így nem agyaltam rajta túl sokat. Aztán egyik reggel mikor – ahogy én hívom – “áttekintettem a levelezésem” 🙂 , láttam, hogy a nyertes: KreatEve blog. Fel sem fogtam. Most komolyan? És igen, komolyan. Írtam is gyorsan Beango-nak, aki megerősítette, hogy így van. Egyeztettük az adatokat és egy héttel később már várt is a boríték a postaládámban.

Valamiféle eufóriát okoz az ember életében, ha nyer. Repültem, boldog voltam, felhívtam mindenkit aki számít és vihogtam is 🙂 (vállalom 🙂 ). Ráadásul én választhattam ki, hogy melyik láncot szeretném, én pedig az alábbi szépség mellett tettem le a voksomat. Köszönöm Beango 🙂

I’ve won a Beango necklace recently in a game made by her. I am keen on her works, her style and was really glad that I could be the lucky one, who won this prize. Thank you again Beango 🙂

DSC01798

DSC01802

DSC01803

Nyaklánc /Necklace : Beango

Ruha / Dress: Turi / Second Hand ( Fordítva felvéve / Worn in a reverse way)

Gyűrű / Ring: New Yorker

Boríték táska / Clutch: Turi / Second Hand

Research

Nowadays many blogs are written in English as well in parallel with Hungarian. I wonder whether I should also use it too to represent my feelings, thoughts. Is there anybody among my readers who would like to read my posts in English? (Thanxs for the answers in advance! )

Csak egy kép II.

Dublin – New Look 🙂

Péntek 20-a

Ahogy a dátum is mondja, nem 13-a. Pedig egy részén úgy éreztem. Először el kell hogy mondjam, hogy a 13-a kifejezetten jól telt. Voltam turiban, ott találtam három kendőt nem egészen 400 Ft-os áron, amiből kettőből már felsőt is varrtam, egy pedig pont olyan színekkel rendelkezik amire vadásztam már egy ideje; csipkeanyagot kerestem egy másik ruhához, találtam egy horgoltat, de mivel szakadt volt, a hölgy, aki pakolta ki őket, ingyen nekem adta; fizetéskor pedig kaptam kuponokat, amikkel egy bizonyos napon féláron vásárolhatok. Aznap csupa pozitív dolog történt! 🙂
Tegnap fasírozottat akartam csinálni. Minden rendelkezésemre állt a zsemlén kívül, így felkerekedtem, hogy elmegyek a kisboltig és veszek pár zsemlét. Nem vittem túlzásba az “outfit” – et: sort, trikó, tangapapucs. Az én kedves, kb. 8. éve meglévő, kék, 3120-papucsom, amit úgy szeretek. És ami fogta magát és a zebra közepén, egy autó előtt, egy laza mozdulattal szétszakadt. A lábujjam közénél. Ketté. Elvonszoltam gyorsan a járdáig és ott megpróbáltam megszerkeszteni. Egy telefonba került volna, hogy szóljak a páromnak, hogy legyen olyan drága hozzon le nekem valami túlélőfelszerelést cipő vagy másik papucs formájában. Ha lett volna nálam telefon. De hát NYILVÁN nem volt. Minek vigyek… (Hát ennek…) Állok ott, mint egy jóllakott napközis. Egyik lábamon az ép papucs, másikkal egyensúlyozok, és mindkét kezemmel próbálok valamiféle életet lehelni a papucsom párjába. Sikerült is. Csodát nem tettem, csak beletuszkoltam az elszakadt részt a lyukba a “maradék” mellé, így azok egymást tartották. Természetesen mindenki engem nézett, majd amikor elindultam nagy nehezen végre bicegve a kisbolthoz még azt is láttam rajtuk, hogy ezt egyáltalán nem tudják mire vélni. Bicegésem csupán praktikusságot takart, így kevesebb esélye volt, hogy a lábam emelkedésével kirántom a helyéről a frissen “megoperált” papucsot. Végül sikerült véghez vinni a mutatványt. Roppant büszke voltam magamra. Azonban elérkezett sajnos az idő, hogy a papucsom “áttranszformálódjon” és egy hasonló, új külsőt kapjon (Flip – Flop papucs készítés / átalakítás – Make it and love it by Ashley)

Hamarosan 🙂

Csak egy kép :)

Respect

Elhatároztam, hogy jó dolgokról fogok írni. Érdekes, vicces, pozitív dolgokról.
Korábban már említettem, hogy egyik hobbim a tánc. A hip – hop tánc. Már kiskoromtól fogva táncmániás vagyok (szüleim a megmondhatói), de valahogy sosem jártam huzamosabb ideig semmilyen helyre, csoportba. Egészen 25 éves koromig. Tudtam én már egy ideje, hogy melyik táncfajta a favorit, de ennyi idő kellett, hogy el is kezdjem végre. Talán későn, gondoltam én. Hiszen sok tanítvánnyal vagyok nem csak egy táncsuliban, de akár egy csoportban is. Volt idő, hogy megfordult a fejemben, hogy emiatt abba kéne hagynom. De aztán végiggondoltam.
Ártok én ezzel valakinek? Nem. Jól érzem itt magam? Nagyon is. Hiányozna az életemből? Bizony. Akkor bolond leszek abbahagyni! 🙂 Szeretem csinálni. Lehet, hogy egy héten csak egyszer jutok el, de annál jobban megbecsülöm. Felüdülés, élmény, mozgás. Arra is rájöttem, hogy sosem késő hobbinak hódolni, soha!!! Vegyük alapul Wu Ying (http://www.laterbloomer.com/wu-ying)-et. A hölgy nyugdíjas könyvelő. A TV-ben látott egy Hip – Hop versenyt, ami lenyűgözte. Addig meg sem állt, míg csapatával 2004-ben 3. helyet el nem értek egy versenyen! Na ez RESPECT 🙂 Tehát emberek…..táncoljatok, origamizzatok, fessetek, színészkedjetek, írjatok verset, könyvet, varrjátok saját ruhatáratok, ejtőernyőzzetek, iratkozzatok be tanfolyamokra…mindegy, csak  érezzétek jól magatokat. Akárhány évesek is vagytok. És, hogy mit szól erre a többi ember? Hallgassuk meg őket, aztán éljük az életünket 😀

A Karácsonyi Kaktusz identitászavara

                                                                                        

                

A növényeim nagyon szeretik azt az ablak előtti helyet, ahol jelenleg vannak. Napfürdőznek, egész nap kapják a fényt, kedvükre fotoszintetizálhatnak, és nem fukarkodom az öntözéssel sem. Szóval jóvilág van. Ez különösen a Karácsonyi Kaktuszomon látszik meg, aki (inkább, mint ami) úgy tűnik jó dolgában “összezavarodott”. Nomen est omen…ez rá is igaz, de ő úgy gondolta nem csak Karácsonykor ajándékoz meg virágokkal, hanem most is. Nincs ellenemre. Lehet átnevezem Húsvéti vagy Tavaszi Kaktuszra….:)

Post Navigation