KreatEve

Eve creates…

Archive for the month “február, 2012”

Egyszerűen csak úgy, mert nagyon tetszik

Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nem lehetről

“Úgy szól a szó, mint az emlékezet –
hát nincs szavam több és nem is lehet.”
A nem-lehetből, mondjad, még lehet
másképp lehet, vagy már csak így lehet,
hogy nem lehet más, csak a nem lehet?
Kimondanám már, hogy isten veled,
de fölsikolt bennem a nem lehet!
mert hajad, orrod, szájad és szemed –
mert az leszek, jaj, megint az leszek,
az a csordából kimart, seblepett,
kölyke-se-volt, nősténye-elveszett
csikasz, ki nyugtot csak akkor talál,
ha puskavégre fogja a halál.
De este lett, és olyan este lett,
megleltem újra arcod és kezed,
egymás szájába sírtuk: Nem lehet,
hogy már csak így, hogy másképp nem lehet!
és hajad, orrod, szájad és szemed.
S ki azt hittem, hogy élni ébredek,
megint csak itt, megint e dérlepett
falak között, megint a nem lehet.
Vacog a szív, veri a perceket,
veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet!
Ha megyek már az utcán, úgy megyek,
gázolva folyót, zihálva hegyet,
mert voltak folyók és voltak hegyek
és voltak évek, voltak emberek
és mi volt még! mi volt!
és azután
egy nyári perc december udvarán –
a vén remény… és voltak reggelek,
mikor veled, melletted ébredek
és hajad, orrod, szájad és szemed
s az ing, s a váll, s a paplanon kezed…
Úgy szól a szó, mint az emlékezet –
hát nincs szavam több és nem is lehet.”

Turitúra I.

Függő vagyok. Bizonyára többen vagyunk így dolgokkal. A női nem képviselőiben szerintem alapvetően ott a “vásárolnom kell menni mert ilyen formájú, színű, nagyságú nincs és régóta akarok már ilyet különben is” gén. Ez a gén nálam is megtalálható. Azonban régi énemtől eltérően már nem rohanok be eszeveszetten egy-egy butikba, hogy ami a kirakatban elkápráztatott, azt CSAK felpróbáljam (aztán nyilván meg is vegyem). Válogatok. Olyannyira, hogy butikokba, bevásárlóközpontok híres neves boltjaiba nem is nagyon járok, vagy tényleg csak körülnézni megyek be. Ezeken a helyeken akkor vásárolok, ha:

  • Régóta vágyom valamire, itt megtalálom és nem aranyáron mérik.
  • Szükségem van arra az adott dologra.

Turkálófan lettem. Szerintem valahol a főiskolás évek alatt kezdődött ez az egész, amikor még ezeket a helyeket látogattuk, hogy aprólékosan megválogassuk a Giccsparty-s ruházatunkat. Akkor brahiból mentem be. Mára ez nálam átalakult valami mássá. Talán egyfajta megszállottságnak is nevezhetném. Mindig is járkáltam ezekre a helyekre, de mostanában értem meg rájuk. Meg turizni tudni kell. Bezony. Véleményem szerint nem megy az akárkinek. Időigényes, nem biztos, hogy rögtön megtaláljuk, amit elképzeltünk, vagy találunk egyáltalán valamit is. Emellett az is lehet, hogy 5-6 helyet is végig kell járnunk. Fizikailag is igénybe veszi az embert. Át kell forgatni a nagyvilágot is, elfárad a karunk, de az esetek többségében megéri a fáradtságot. Amikor találok egy-egy olyan darabot, ami biztos, hogy senkinek nincs és egyedi is, az határtalan boldogsággal tud eltölteni. A föld felett lebegek ilyenkor, hogy már megint sikerült kincset találni. Mert ezek bizony kincsek, megharcoltam értük, “kiástam” őket. Van nekem kérem szépen ezüst szandálom ezerért, blézerem hétszázért, borítéktáskáim négyszáz-ötszáz forintért, kitűzőm nyolcszázért stb. Olcsó, de annál egyedibb dolgok, amelyeket egytől egyig imádok. Igyekszem képekkel is bemutatni majd büszkeségeimet és dötsétek el Ti, hogy megérte e a fáradtságot, időt, energiát….szerintem igen. 🙂

I am (P)interested…

Találtam egy nagyon nagyon jó kis oldalt nemrégiben. Tulajdonképpen egy virtuális faliújságról van szó, ahova mindenki “kiböködi”, ami tetszik neki, különböző kategóriákon belül, színes képek formájában. A legklasszabb, hogy “átbökhetjük” a saját virtuális falunkra ami másoknál megtetszik és ők is megtehetik ugyanezt. Valami eszméletlenül jó dolgokat gyűjtenek itt össze emberek és irtó boldog vagyok mert egy csomó problémámra már találtam is megoldást. Csekkoljátok, tényleg szuper! És íme maga az oldal.

 

 

Lerobbanva…

Pont nemrégiben számolgattam büszkén a napokat, hogy ó de jó nekem én már olyan de olyan régen voltam beteg. Büszke voltam, mert úgy gondoltam valamit nagyon jól csinálok. Az a heti egy mozgás tánc formájában, a sok folyadék, hogy odafigyelek mit eszem, a pozitív gondolkodásmód, a hobbik satöbbi…mind mind hozzájárulnak ahhoz, hogy akkor is talpon tudok maradni, amikor mindenki “kidől”. Merthogy most megint ilyen időszak van…Hát nesze neked egészség…Lerobbantam… Hörghurut, becses nevén, egy kis náthával megspékelve. A doki egy kisebb fajta házipatika beszerzésének ígéretével engedett utamra. Sok(k) volt, több szempontból is. A pénztárcámnak kifejezetten nem tetszett, de úgy gondoltam, hogy a testem sem nagyon fogja szeretni az “ennyiféleséget”. Azonban ha muszáj, akkor muszáj és azt is meg kell említenem, hogy ezeknek a dolgoknak a nagy része homeopátiás készítmény. Az új dokibácsim (Isten nyugosztalja az előző orvosomat)ugyanis homeopátiás orvos és kifejezetten tetszik, ahogy bánik a beteggel (speciel velem), hogy fordít rám elég időt, meghallgat és látszik rajta a szakértelem. Jó persze, hiszen orvosi diplomája van, de én úgy vagyok vele, hogy a diploma az egy dolog, nem attól ért valaki ahhoz, amit csinál…Most itthon fekszem és próbálok “jobbulni”…Nem vagyok túl boldog alapból a ténytől, hogy beteg vagyok sem és azért sem mert körülbelül nyolcezerháromszáznégy kötőjel öt programomat húzta csak ez keresztbe…Egy a lényeg emberek, vigyázzunk az egészségünkre, mert csak egy van belőle!

 

Köszönöm…

Katus és Gabika nélkül nem pötyögnék most itt…Úgyhogy köszönöm nektek Puppe és Gabikám, hogy segítettetek, hogy érvényesülhessek én is! 🙂

Here I come…

Engem is elért…blogolok. Mostanában jöttem rá, hogy tulajdonképpen ez egy teljesen nekem való dolog és hogy ezt nagyon jó lesz csinálni.Igyekszem rendszeresen tevékenykedni mert azért néha úrrá lesz rajtam a lustaság…

Röviden tömören: 30 vagyok (igen van élet…..:)) és próbálom a legteljesebben megélni az életet, pozitívan szemlélni a világot és annak dolgait és helyet valamint teret adni az álmaimnak, vágyaimnak. Ezzel néha meg és ledöbbentek embereket, de nem baj, az én életem 🙂

Csapjunk hát bele… 🙂

Hello world!

Welcome to WordPress.com. After you read this, you should delete and write your own post, with a new title above. Or hit Add New on the left (of the admin dashboard) to start a fresh post.

Here are some suggestions for your first post.

  1. You can find new ideas for what to blog about by reading the Daily Post.
  2. Add PressThis to your browser. It creates a new blog post for you about any interesting  page you read on the web.
  3. Make some changes to this page, and then hit preview on the right. You can always preview any post or edit it before you share it to the world.

Post Navigation