“Shoe – Shoe bolondság”

Cipőt festek. Fehérből színeset. Olyat, amilyen csak nekem van. Úgy alakítom, ahogy én szeretném, és én most kék-zöldre szeretném.
Mondjuk csíkosra….

Folytatása következik….a végeredménnyel…:) (Amúgy ez a cipő már készül egy ideje, szerintem legalább 2 hónapja, csak valahogy sosem volt időm befejezni…)

Krealjunk régiből újat I.

Mostanában egyre inkább azon kapom magam, hogy szinte minden eleinte feleslegesnek tekinthető dolognak tudok helyet vagy új felhasználási módot találni. Nyilván ebben nagyban közrejátszik a Pinterest, ami már mindennapjaim elengedhetetlen részét képezi, bár nem mindig van rá sok idő, de akár pár perc erejéig is képes vagyok bekukkantani, hátha akad valami újdonság. Megosztok most Veletek pár kedvencet:

• Használjuk fel az üres üvegeket új formában (ha nem akarjuk visszaváltani, vagy kidobni a gyűjtőhelyen)
  Nem is gondolná az ember, hogy mennyi mindenre tudja még hasznosítani az üvegeket. Látványos, egyszerű de zseniális megoldási módok.
• Akár színes, akár fekete-fehér, a fényképeknek is létezik még a “dobozban vagy albumban tároláson” kívül más felhasználási módja is
  Mondjuk legyen belőle lámpabura Ha nem visz rá a lélek, hogy erre használjuk a képeinket akkor akár egy verssel, idézettel is helyettesíthetjük.
• Maradt köteled valahonnan? Ki ne dobd…
  Inkább csinálj belőle tárolásra alkalmas “kosárkát”
• Egyedi “lámpát” szeretnél?
  Legyen egy átlátszó (szerintem amúgy színes is jó) vázád, szedj elő régi negatívokat, vegyél dekorragasztót, vagy decoupage festéket és a képek alapján el is tudod készíteni. Rakj bele mécsest, vagy nagyobb gyertyát és kész a hangulatvilágítás
• A kis faládáknak is számtalan felhasználási módja létezik
  Leginkább tárolásra alkalmas. Elég egyszerűen lelakkozni, akkor kicsit rusztikus hatást kelt, de akár “bele lehet bújtatni” teljesen új köntösbe is. Praktikus, egyedi és nem elsősorban költségkímélő.

  Azt szoktam mondani, hogy ha nem tudom megvenni, megcsinálom. De most már ott tartok, hogy ha meg tudom venni is inkább megcsinálom

 

Respect

Elhatároztam, hogy jó dolgokról fogok írni. Érdekes, vicces, pozitív dolgokról.
Korábban már említettem, hogy egyik hobbim a tánc. A hip – hop tánc. Már kiskoromtól fogva táncmániás vagyok (szüleim a megmondhatói), de valahogy sosem jártam huzamosabb ideig semmilyen helyre, csoportba. Egészen 25 éves koromig. Tudtam én már egy ideje, hogy melyik táncfajta a favorit, de ennyi idő kellett, hogy el is kezdjem végre. Talán későn, gondoltam én. Hiszen sok tanítvánnyal vagyok nem csak egy táncsuliban, de akár egy csoportban is. Volt idő, hogy megfordult a fejemben, hogy emiatt abba kéne hagynom. De aztán végiggondoltam.
Ártok én ezzel valakinek? Nem. Jól érzem itt magam? Nagyon is. Hiányozna az életemből? Bizony. Akkor bolond leszek abbahagyni! Szeretem csinálni. Lehet, hogy egy héten csak egyszer jutok el, de annál jobban megbecsülöm. Felüdülés, élmény, mozgás. Arra is rájöttem, hogy sosem késő hobbinak hódolni, soha!!! Vegyük alapul Wu Ying-et. A hölgy nyugdíjas könyvelő. A TV-ben látott egy Hip – Hop versenyt, ami lenyűgözte. Addig meg sem állt, míg csapatával 2004-ben 3. helyet el nem értek egy versenyen! Na ez RESPECT Tehát emberek…..táncoljatok, origamizzatok, fessetek, színészkedjetek, írjatok verset, könyvet, varrjátok saját ruhatáratok, ejtőernyőzzetek, iratkozzatok be tanfolyamokra…mindegy, csak  érezzétek jól magatokat. Akárhány évesek is vagytok. És, hogy mit szól erre a többi ember? Hallgassuk meg őket, aztán éljük az életünket